SZENDI GIDÓ: "FalanszterVilág" Kiállítás Sorozat/ "PhalansteryWorld" Travelling Exhibition

Falansztervilág:

Sehol-hely

Látomás az elfajzott jelenről.

Egy világ, amiben a tudományosság uralkodik egyénen és társadalmon egyaránt. Az embereket számokkal jelölik, kódja van a tekintetnek, az érzelmeket leltározzák, tanulmányozzák, a szerelem betegség, amit a kutatóintézetek felügyelnek és kezelik, karanténba zárják, aki megfertőződött vele.

Falanszter. Görcsös, embertelen. Tilos gondolkodni, érezni, másnak lenni. Nincs egyéniség, szabad akarat, ésszerűség, emberi méltóság, életrevalóság.

Ez az ideális társadalmi rend, globalizált- egységesített világ, szervezett, kiegyensúlyozott és modern, ami a tudományra épül és véget vet minden zűrzavarnak.

Hogy mi a rosszabb verzió? A lebutított boldogság vagy a szörnyű valóság, amelyből képtelenség menekülni, a tudatlanság vagy a tudás hatalma, a carpe-diemben való fulladozás?

....ezt mindenki döntse el magának

Önarckép/Metamorfózis:

Ha kívülről megváltozol és lényegtelen külsőt öltesz magadra, akkor a benső énedre jobban tudsz figyelni- felfigyelsz érzéseidre, gondolataidra, meghallod lelked zenéjét. Ez egy kicsit olyan, mint amikor lerántják a leplet az újonnan avatott szoborról. Megmutatkozik a valóság, föltárul magad előtt tulajdon lényed titka, dolgok, amire eddig nem figyeltél. Ha más szemmel nézed a világot, másképp látod magadat is benne. Az ember csak akkor végezhet önértelmezést, anélkül, hogy becsapná saját magát, ha kizárja a teljes világot, nem hallgat a környezetére, nem engedi befolyásolni magát. Az ember lelke beszél a csendben, egy üres szobában elmélkedni magányérzet nélkül, út önnmagunk megismeréséhez. Végsősoron minden ember célja az önmegvalósítás, de ez csak akkor lehetséges, ha az egyén ismeri a jelzőket, amelyekkel valóban felruházhatja önmagát. Sokszor az arc, amely visszanéz ránk a tűkörből, az sem igazi. A modern ember annyi szerepjátékban él, hogy már önmagát is megjátsza önmaga előtt, becsapja magát egy színlelt valósággal, amelyben otthonabbúl érzi magát, mint az eredetiben. Többnek akarjuk mutatni magunkat, mint akik vagyunk, bizonyítás vágyunk hatalmába kerit, elsodródunk saját személyiségünk mellett. Az állatok soha nem haladják meg önmagukat, mindig emlékezteti őket saját testi korlátaik.

Maszk alá kell bújni, hogy egy másik maszk alól kibújhasson az ember.